A bor készítése egy művészet, amely évszázadok óta fejlődik és finomodik. Az eljárás számos lépésből áll, amelyek mindegyike hozzájárul a végső termék minőségéhez és karakteréhez. A borkészítés folyamata a szőlő termesztésével kezdődik és a palackozással zárul.
A bor minősége nagymértékben függ a szőlő minőségétől. A borászok gondosan kiválasztják a megfelelő szőlőfajtát és területet, figyelembe véve az éghajlati és talajviszonyokat. A szőlőtőkéket rendszeresen metszik és gondozzák, hogy a legjobb termést biztosítsák. A szőlőt általában kora reggel vagy késő este szüretelik, hogy elkerüljék a nap melegét, ami befolyásolhatja a gyümölcs cukortartalmát. A szüretelést kézzel vagy géppel végezhetik, majd a szőlőt azonnal a feldolgozó üzembe szállítják. A szőlőt először válogatják, hogy eltávolítsák a hibás vagy sérült szemeket. Ezután a szőlőt megmossák és összezúzzák, hogy a must felszabaduljon. A fehérboroknál a héjat és a magokat általában eltávolítják, míg a vörösboroknál együtt erjesztik a musttal.
Az erjesztés során a must cukortartalmát az élesztők alkohollá és szén-dioxiddá alakítják. Ez a folyamat néhány naptól több hétig is tarthat, és a bor stílusától függően különböző hőmérsékleten zajlik. Az erjesztés után a bor lehűl, hogy megállítsák a folyamatot. A bor érlelése történhet rozsdamentes acéltartályokban, tölgyfahordókban vagy palackokban. Az érlelés időtartama és módja befolyásolja a bor ízét, aromáját és struktúráját. A hordós érlelés például komplexebb, fás jegyeket adhat a bornak.
A bort gyakran szűrik, hogy eltávolítsák a szilárd részecskéket, és stabilizálják, hogy elkerüljék a későbbi üledékképződést. Ez a lépés biztosítja, hogy a bor tiszta és tartós legyen. Az érlelés és a szűrés után a bort palackozzák. A palackokat gondosan lezárják, hogy megvédjék a bort az oxidációtól és más káros hatásoktól. A palackozás után a bort még néhány hónapig
